A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ tápiószelei növényi génbank jának (Növények Génmegőrző Intézete) előtörténete 1885-re nyúlik vissza, amikor dr. Szelényi Lajos (1794-1888) végrendeletében tápiószelei birtokait a magyar államra hagyta.
Az NBGK a mai napig ezeken a területeken látja el tevékenységét. Fő feladata az országos szántóföldi- és zöldségnövény génbank gyűjtemények fejlesztése, ezekagrobotanikai értékelő vizsgálata, dokumentálása és közreadása, valamint közép- és hosszú távú megőrzése hűtött magtárolókban, vagy esetenként merisztémakultúrákban. A Magyarországon termesztett vagy termeszthető valamennyi szántóföldi és zöld ségnövényből rendelkeznek gyűjteményekkel, és hűtött magtárolókban őrzött genetikai tartalék mintákkal. Ezek értékelő vizsgálatát folyamatosan végzik, hogy elegendő – számítógépes feldolgozásra is alkalmas – adatot nyerjenek.
A nyilvántartott információk magukban foglalják a tételek származási adatait, fel szaporítási és felújítási körülményeit, a vizsgálati eredményeket, és a tárolással kapcsolatos adatokat. A vizsgálatokat nemzetközi leíró tulajdonság (deszkriptor) listái alapján végzik. Azokban az esetekben, amennyiben nemzetközileg egyeztetett lista még nem áll rendelkezésre, az NBGK kollégái által korábban kidolgozott vizsgálati szempontok és tulajdonságlisták alapján végzik a gyűjtemények felvételezését. Gyűjteményei a következő csoportokba sorolható génforrások fenntartását és hasznosítását biztosítják:
• Kultúrnövények vadon élő ősi típusainak és rokonfajainak populációi
• Tájfajták és ökotipusok
• A köztermesztésből kiszorult régi nemesített fajták
• Más forrásból nem beszerezhető külföldi génforrások
• Speciális tulajdonságokkal rendelkező törzsek és vonalak, illetve klónok
• Azonosított géneket hordozó genotípusok
• Vad növényfajok
• Gyümölcstermő növények
• Szőlő
A tájfajták a tudományos módszereket alkalmazó növénynemesítés kezdete óta fontos kiindulási alapanyagot és génforrásokat jelentenek. A kultúrnövények körében kialakult formagazdagság jelentős részben az eltérő ökológiai feltételekből, termesztői és felhasználói igényekből adódó hatásokkal magyarázható. A változó mértékű és irányú génáramlás és szelekció eredményeként nagyszámú helyi populáció alakult ki a növénytermesztés elmúlt évszázadai alatt.
A magyar származású unikális anyagok megőrzésére és vizsgálatára különös gondot fordít az intézet. A növénytermesztés fejlődése során várhatóan még fokozottabban kerül előtérbe a speciális alkalmazkodóképesség és minőség iránti igény.
Ennek következtében a fajtaszükséglet is diverzifikálódni fog, és ez még fontosabbá teszi a kultúrnövények körében korábban kialakult formagazdagság megőrzését. Az NBGK számtalan együttműködést folytat gazdálkodókkal, civil szervezetekkel,kutatóintézetekkel, egyetemekkel és egyéb helyi, országos vagy nemzetközi szervezettel. Számos K+F+I pályázatban vett és vesz részt, amelyek eredményei segítséget nyújtanak a kutatók, nemesítők, az élelmiszeripar számára egyaránt.
Alapfeladat a szántóföldi és zöldségnövény génforrások felkutatása és gyűjtése, különös tekintettel a magyar tájfajtákra és a hazai flóra mezőgazdasági szempontból fontos elemeire. A gyűjtemények felszaporítása, felújító vetése, a közép- és hosszú távú megőrzéshez, valamint az értékelő vizsgálatokhoz és magcseréhez szükséges mennyiségű és minőségű szaporítóanyag biztosítása érdekében végzett munka az NBGK szántóföldi területein zajlik. Évente átlagosan 7000 különböző génbanki tétel felszaporítását/felújító vetését végzi a génbank.
A fennmaradó szántóföldi területeken szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak. Az intézet vagyonkezelésében lévő 300 ha terület Tápiószelén található. A terület rendkívül mozaikos, a szántóföldi területek mellett gyep, legelő, kaszáló, erdő, nádas, gyümölcsös is megtalálható a birtokon. A területek biztosítják a biodiverzitás fenntartását, a kultúrnövények, a természetes élőhelyek mozaikossága előse gíti a terület fenntartható használatát, a biológiai sokféleség megőrzését.
Az intézet integrált növényvédelmet folytat figyelembe véve a helyi sajátosságokat a növényvédelem során annak érdekében, hogy minél jobban kíméljék az élővilágot. 5,4 ha bio minősítésű területtel is rendelkeznek, amelyen a jogszabályoknak megfelelő bio gazdálkodást folytat a génbank.
Az NBGK tápiószelei génbankjának központi területe az Agrobotanikus Kert, amely két részből áll. Az 5,9 hektáros külső arborétumot 1960-ban létesítették Koch Béla, Lún László és Székács Gabriella irányításával, az intézet dolgozóinak közreműködésével. A belső park területe 5,6 hektár, ahol egy vízinövényekben gazdag, 1250 négyzetméteres tó is helyet kapott, amely egy 1,1 hektáros mocsaras tóban folytatódik. A külső arborétumban a térségben őshonos, természetes társulást alkotó, díszítő
értékkel rendelkező fák, cserjék kerültek telepítésre a részben vízállásos, szikesedésre hajlamos homoktalajon. Többek között fűzfélék, galagonyák, somok, vadrózsák, kőrisek, juharok, tamariskák fordulnak elő, melyek összesen mintegy 100 taxont képviselnek.
A belső parkban a legidősebb kocsányos tölgyeket a 19. század második felében ültették. Jelenleg a teljes területen közel 200 faj, illetve változat (elsősorban fa- és cserjefajok) található az egyre bővülő, arborétum jellegű parkban. Az őshonos fajokon túl az egzóták közül kiemelt figyelmet érdemel a Kalifornia száraz völgyeiben honos kaliforniai fehér tölgy, melynek három példánya a Dendrológiai Atlasz Munkacsoport gyűjtéséből kelt. Dendrológiai szempontból szintén egyedülállóértéket képvisel az északi szerpentin-ciprus és a kampósfenyő. A mandzsu ál tiszafa itt élő termős példánya a faj egyik legnagyobb méretű egyede az országban. A kétlaki közönséges magyalnak több példánya is látható.
A tóban és környékén a Tápió-vidék vizes területeire jellemző növény- és állatvilág fajai élnek, így például mocsári és szibériai nőszirom, tündérrózsa, vízitök.
Az NBGK különös figyelmet fordít a környezet védelmére és a fenntarthatóságra. Ennek érdekében két ütemben telepítettek napelem parkot, amelyek termelt villamosenergiáját felhasználják a magbanki hűtő tárolók nyári megnövekedett energiaigényű működtetésére. Olyan gépparkot próbálnak fenntartani, amelyek környezetszennyezése a lehető legkevesebb. E célból jelenleg 5 db elektromos kisautót is használnak intézeten belül, illetve igyekeznek a szántóföldi munkához kapcsolódó gépparkot is folyamatosan megújítani. Az elmúlt években a génbanki munkához kapcsolódóan sikerült beszerezni a legmodernebb kisparcella vetőgépet és kisparcella betakarító gépet is. A dolgozók szolgálati kerékpárokkal tudnak közlekedni az intézet területén, jelenleg közel 100 db kerékpár van szolgálatban. Minden évben fejleszti az intézet a hűtőkamrák gépészetét és új, energiahatékony technológiákat alkalmaznak a régi, elavult technológiák helyett.
Az elmúlt 12 évben kiemelt hangsúlyt fordítottak a tápiószelei génbank területén található épületek felújítására. Több mint 20, funkciójában eltérő épület újult meg részben vagy teljesen, megalapozva ezzel a szakmai munka modernizációját, teljesen új tevékenységeket, illetve a kollégák lakhatásának biztosítását (szolgálati lakások). Minden esetben igyekeztek az épület eredeti formáját megtartani, azt modern köntösbe bújtatni.
Különösen igaz ez a műemlék jellegű épületekre, ahol kiemelt fontosságúnak tartják az esztétikumot.
A tápiószelei génbankban jelenleg 130 ember dolgozik. Családbarát munkahely, ahol mindent megtesznek azért, hogy a kollégák össze tudják hangolni családi életüket a munkával. Az intézet biztosítja mindenki számára a feladatellátáshoz szükséges munka- és munkavédelmi eszközöket, munkaruhákat. Biztonságos környezetet teremt mindenki
számára munkakörének megfelelően.