Mátrai Zoltán az Agrotrend Csoport ügyvezetője hagyományosnak mondható, évértékelő interjú keretein belül beszélgetett Jakab Istvánnal, az Országgyűlés alelnökével, a MAGOSZ elnökével a mögött hagyott esztendőről, s a 2022-es évvel kapcsolatos várakozásokról.
– Csodálatos helyszínen, az Országgyűlés épületében immár hagyományosnak mondható évértékelő interjút készítünk. Elnök Úr! Amikor a tavaly évvégi beszélgetésünkre került sor, egy nem túl dicső évnek a végére értünk és azzal a reménnyel indultunk neki a 2021-es évnek, hogy talán most már minden sokkal jobb lesz. Sokkal jobb lett a 2021-es, mint a 2020-as év?
– Nehezebb lett, sokkal nehezebb, de mégis úgy ítéljük meg, hogy jobb. Részben azért, mert a nehézségeken túljutottunk, ami a járványt illeti. Az időjárás nem volt hozzánk kegyes, tehát emiatt is nehéz volt az év nagyon, hiszen a koratavaszi hideget aszály és hőség követte. A kettő együtt nagyon komoly veszteségeket okozott… Ugyanakkor volt egy másik esemény, ami talán részben sikerként is elkönyvelhető, hogy végre az európai trilógusok, tehát a parlament, a tanács és a bizottság együttes döntésével, és a parlament végső szavazásával a közös agrárpolitika reformjára pont került. November 23-án végre meghozták a döntést és december 2-án kihirdették a jogszabályt. Innentől kezdve 28 napja volt Magyarországnak arra, hogy a Nemzeti Stratégiát elkészítse és benyújtsa az Unióhoz. Ez éppen könnyűnek nem mondható feladat, de természetesen készültünk rá. Részben nehezebb lett, részben annyival jobb, hogy most már legalább tudtuk, hogy mi a végső döntés, tudtunk dolgozni, és ami viszont jó volt, hogy a Magyar Kormány meghozta a döntését és a nemzeti támogatásokat 17,5 %-ról 80 %-ra emelte, így a két átmeneti esztendőben – 2021-ben és 2022-ben – 1570 milliárd forint nemzeti támogatás áll rendelkezésre. Ez azt gondolom, hogy komoly összeg!
– Annak, aki nem tájékozott a számok terén, mármint ezeknek az óriási számoknak az összehasonlításában, annak elmondhatjuk, hogy több eddigi év támogatási összegének felel meg. Tehát nem hagyományos összeg, amivel minden évben támogatja a Magyar Kormány a gazdálkodókat, hanem ez egy óriási szám, ami sok év összege.
– Az előző hét éves Európai Uniós pénzügyi ciklusban a vidékfejlesztésre 1370 milliárd forint támogatás állt rendelkezésre. Most erre a 2 évre, amit a Magyar Kormány előlegezett meg, mert ebben nincs Európai Uniós forrás, 1570 milliárd. Azt gondolom, hogy a különbség érzékelhető, és ezzel a többletforrással tudjuk kompenzálni azt, amit az Európai Unió elvont valamennyi uniós gazdától.
– Mondhatjuk azt, hogy az idei évben főleg ezeknek a támogatásoknak a fényében a magyar gazdák ennek a rendszernek a nyerteseiként jöttek ki?
– Abban az értelemben nyertesek, hogy igaz, hogy még a végső feltételrendszert, peremfeltételeket nem ismertük, amit az Unió támaszt velünk szemben, de mégis már tudtuk, hogy nagyjából mire kell készülni és most elmondhatjuk, hogy van elegendő idő a felkészülésre. A gazdák a saját adottságaikhoz igazodva, az adottságaik jobb kihasználása érdekében, versenyképességük javítása érdekében tudtak komoly pályázatokat készíteni, ha kellett, akkor akár módosítani is lehetett a pályázaton, a kiírásokon annak érdekében, hogy minden gazda a maga élethelyzetéhez igazodóan megtalálja a lehetőségét.
– Saját gazdaságom lévén magam is alá tudom támasztani, hogy nagyon jó a pályázati szisztéma. Sarokszámokkal dolgozik egy-egy pályázati kiírás és nem árajánlatokat kell gyűjteni. Ebben az új rendszerben egység-költség alapon lehet a pályázatokat beadni, sokkal könnyebbé válik az egész, főleg a kisebb gazdálkodóknak. A kertészeti pályázattól a precíziós pályázatig óriási összegekre jelentkezhettek a gazdák. Miben látod ennek a gazdatársadalomra vetített pozitív hatását?
– Még az előző kérdéshez annyit hadd tegyek hozzá: nagyon nagy jelentősége van annak, hogy az elfogadott pályázatok esetében külön fedezet nélküli előlegfizetés történik. Nagyon fontos dolog, mert ezáltal gyorsul a pályázónak a lehetősége, kevesebb adminisztrációval, kevesebb megkötéssel, gyorsabban forráshoz jut, kevesebb költség révén és tud indulni. Visszatérve a precíziós gazdálkodáshoz, a digitális technológiai rendszerek alkalmazásához… Látjuk, hogy az Európai Unió milyen irányba halad, ismerjük a Green Deal-t, azaz a Zöld Megállapodást, aminek jogi kötőereje nincs, de ugyanakkor mindig ehhez viszonyítanak, amikor egy-egy nemzeti stratégiai programot elbírálnak. Ismerjük a „Termőföldtől az Asztalig” programot, a Biodiverzitás Stratégiát, ismerjük a Környezetvédelmi Alap Programot, tehát látjuk a megszorításokat, látjuk azt, hogy egészen más feltételek között kell gazdálkodnunk. Ahhoz, hogy ennek valamilyen szinten meg tudjunk felelni, nekünk feltétlenül szükséges, hogy a legkorszerűbb technológiai megoldásokat alkalmazzuk. Tehát, ha le kell csökkentenünk a műtrágya felhasználás mennyiségét ötven százalékkal, akkor egy lehetőségünk van, olyan precíziós módszereket kidolgozni, ahol valóban csak annyit, csak oda és csak akkor kell kijuttatnunk, amikor szükséges. Ugyanakkor nyilván előtérbe kell helyezni a talajbaktériumok alkalmazását, nyilván előtérbe kell helyezni más talajművelési technológiák alkalmazását is, de mindehhez új technológiákra van szükség, forrásra van szükség, pénzre van szükség, hogy meg tudjuk vásárolni. Tudásra van szükség, információra, hogy a saját gazdaságunkat át tudjuk alakítani. De ez egyik napról a másikra nem megy, ezért volt nagyon kemény vitánk a brüsszeli döntéshozókkal, mert lehetséges, hogy egy irányt meghatározunk, de hogy azt egyik pillanatról a másikra megvalósítani vagy számon kérni, az lehetetlenség! Ezért kedvező egyébként számunkra a brüsszeli lustaság és lassú döntéshozatal, mert legalább két évünk volt arra, hogy számíthattunk a saját kormányunkra. A kormány megelőlegezte a várhatóan az Uniós büdzséből is majdan rendelkezésre álló forrásokat, hozzátette a saját forrást, ezáltal két éven keresztül még a régi szisztéma szerint tudott a magyar gazdatársadalom fejleszteni és beruházásokat megvalósítani.
– Ha már Brüsszelről van szó… Győrffy Balázs kamarai elnök úrral a nyár folyamán Brüsszelbe is elmentetek, s tüntettetek a magyar gazdák érdekében. Mi volt akkor az apropó?
– Azt gondolom, hogy Magyarország méltóképpen képviselte a magyar gazdákat! Az ügyben mi már jóval korábban petíciót indítottunk a V4-ekkel közösen, aztán közösen fordultunk a Copa & Cogeca-hoz, mert ezt a demonstárciót már a Copa & Cogeca a mi nyomásunkra szervezte meg Brüsszelben, és oda ugyanúgy kiállt a platóra a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának az elnöke is, valamint több képviselőt odahívtunk, hogy jöjjön ki az ülésteremből, mert akkor zajlott a döntésről szóló vita. Jöjjön ki és találkozzon velünk, találkozzon a gazdák képviselőivel! Tehát arról szólt ez a vita és az egész demonstráció, hogy szabad-e őrültségeket elkövetni. S, hogy mit értünk el? Azért elértük azt, hogy nem tíz százalék feletti a parlagoltatott területek aránya, hanem négy illetve három százalék és meglátjuk majd még, hogy mennyit kell rajta finomítani. Nyilván itt majd be lehet számítani a tájképi elemeket, be lehet számítani majd a méhlegelőt és sorolhatnám még… Tehát finomítottunk a rendszeren és jelentősen csökkentettük. Vagy éppenséggel a tizenöt százalékos közvetlen termelési támogatásnak az összegét így meg tudtuk határozni, tehát nem tudták elvonni. Több olyan kérdés volt, amiben azért szót tudtunk érteni. Mondjuk nem harmincöt százalék az ökológiai gazdálkodással érintett területek aránya „csak” huszonöt. Magyarországon most öt százaléknál tartunk, Uniós átlag pedig nyolc. Hogy 2030-ra ebből, hogy lesz huszonöt százalék, azt nem tudom… Hogy ők komolyan gondolták-e azt sem tudhatom, azt viszont igen, hogy ezzel az a baj, hogy ha nem érjük el ezt a nagyságrendet, akkor a mi támogatottsági szintünk csökken. Ezért kell nagyon okosan végig gondolni, és most ez a gondolkodás együttesen zajlik. A Kamara, a MAGOSZ, a szakma összes érdekképviselete karöltve egyeztetünk az agrártárcával azért, hogy az emberek élethelyzetéhez leginkább igazodó támogatási rendszert alakítsuk ki. Ezért küzdöttünk! Ma már megvan a végső döntés és most azon dolgozunk, hogy az utolsó nekünk jogszerűen járó Európai Uniós centet is ki tudjuk venni a kasszából.
– Pont ennek az európai törekvésnek az egyik része az, hogy egyre zöldebbnek, sőt sokszor sötétzöldnek kell lenni a gazdának… De megpróbálják-e vajon rákényszeríteni az Európai Unióba szállító ukrán gazdákat is, hogy ők is ezzel a termesztéstechnológiával dolgozzanak, vagy nekik bármit szabad? Nekünk alig szabad majd növényvédelmet alkalmazni, műtrágyázni, egyáltalán lassan talajt művelni sem, viszont ők behozhatnak bármit, bármilyen termesztési technológiával? Van ebbe az irányba valamilyen törekvés?
– Ha megnézzük, hogy milyen elvárások vannak a gazdákkal szemben, növényvédőszer 50 százalékos csökkentés, műtrágya 50 százalékos csökkentés, antibiotikum 50 százalékos csökkentés… Ezeket nyilván nem vagyunk képesek komoly hozamkiesés nélkül elviselni. De egy fegyverünk van, az a követelésünk és ennek nagyon szigorúan eleget fogunk tenni és igenis kontrollt fogunk gyakorolni! Ha kell, civil kontrollt, mert nemcsak a zöldeknek lehet civil kontrolljuk, hanem a gazdáknak is és az a következő évben fel fog erősödni, ha máshogy nem, akkor a MAGOSZ részéről elindítjuk, méghozzá azt, hogy az Unión kívüli harmadik országokban előállított termékeket az előállítás helyén ugyanúgy kell ellenőrizni. És csak az Uniós szabványoknak megfelelő körülmények között előállított termék jöhessen be az Unió területére. Ez az egyetlen fegyverünk, amit tudunk velük szemben alkalmazni, mert az mégsem működik, hogy már 30-50 éve a használatból kivont, kitiltott növényvédőszerek felhasználásával előállított termékekkel mérgezik az Uniós polgárokat, többek között a magyar embereket is. Ez lehetetlen! Van elég tapasztalatunk, ismerjük, a világban, hogy zajlik ez a folyamat. Meg kell állítani! Tudjuk, értjük azt, hogy nagyon sok Európai Uniós döntéshozónak komoly vállalkozása van Ukrajnában. Ukrajnában 44 millió hektár kiváló minőségű szántóföld van, nyilván ott olcsó munkaerővel, hatalmas üzemekben előállított termékkel elárasztanák az Unió piacait. Komoly profitot tudnának szerezni a mi kárunkra, az európai gazdák tönkretétele árán. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy így ne gazdagodjon senki!
– Örülök, ha így látod ezt Elnök Úr, mert a gazdatársainkat foglalkoztatja ez az ügy. Mi nem termelhetünk, lassan nincs praktikusan semmilyen épkézláb növényvédőszer, főleg rovarirtó vagy rovarölőszer, gyomirtóból is már elég híján állunk, lassan már technológiát sem használhatunk, hogy épkézláb termésmennyiséget tudjunk elérni, úgyhogy, ha ezt a többieken is le lehet verni, akik ide szállítanak, akkor lesz egyenlő a verseny. Szerintem ez a gazdatársaink számára is egy jó hír.
– Meglátjuk… Ez még egy komoly harc lesz, de eddig sem adtuk fel, ezután sem fogjuk feladni, mert nem lehet. Az élet megy tovább és mi a világ összes klíma- és környezetvédelmi problémáját nem húzhatjuk magunkra. Mi csak annyit vállalhatunk – és itt most az Európai Uniós gazdákra gondolok -, amennyi kárt mi esetleg okozunk ezen a területen. Tehát nekünk most ebből a klíma- és a környezetvédelmi területen nagyjából 10 százalék a részesedésünk, ha világviszonylatban vizsgáljuk. Tíz százalékát a terheknek magunkra vállalunk, de többet nem, csak amennyi ránk esik. Mert ma úgy néz ki, hogy lassan velünk akarják elvállaltatni a nagy részét.
– Ahogy szokott ez lenni, akit eltalálnak, azon próbálják leverni a fájdalmakat. Téged nem olyannak ismerünk, aki feladja, de térjünk át egy másik érdekes témakörre, ami egy picit nagyobb hangsúlyt kapott talán az idei évben… A MAGOSZ szervezetén belül ifjúgazda szervezetek alakulnak országszerte – és ezt mindjárt átcsatoljuk egy kicsit az agráröröklés témakörébe. Miért éreztétek szükségét, hogy minden megyében alakuljon ifjúgazda szervezet?
– Nekem, lélekben fiatalnak kötelességem segíteni a fiatalokat. De ha áttekintjük a MAGOSZ működését, azért nem ma kezdődött, nem ma indult el a fiatalítás, mert egy szervezet, ha valóban meghatározó akar lenni azon a területen, amit képvisel, akkor ott nagyon széles alapokon kell, hogy álljon. Meggyőződésem, hogy ötvözve a fiatalok lendülete, ereje, újszerű tudása és az idősebbek tapasztalata, természetszeretete hatalmas erőt adhat, ha egyesítjük! Ha ezek az erők egy irányba hatnak, akkor azzal mindenki jól jár, de főleg a magyar emberek. Tehát mi azon vagyunk szervezeten belül is, hogy figyeljünk a fiatalokra, működjünk együtt. Nem akarjuk nekik megmondani, hogy mit tegyenek, mi csak azt kérjük, hogy egy kicsit tekintsék át a mi szempontjainkat is. Hogy annak alapján is vegyék figyelembe, amikor építkeznek, mikor a saját életüket berendezik, de mint ahogy a földet az unokáinktól kaptuk kölcsön, mi a múltat vagy a jelent eléjük tárjuk, de innentől kezdve nekik kell majd tovább építkezni. 5 millió hektár szántóföld hatalmas erőforrás, nem mindegy, hogy ezt milyen mértékig hasznosítjuk, nem mindegy, milyen mértékig használjuk ki. A legkorszerűbb tudás adott. Elkészült a digitális agrárstratégia, elkészült a digitális élelmiszergazdaság és stratégia, létrehoztuk a drón koalíciót. Ma már a világűrben meglévő összes tudományt tudjuk hasznosítani az agrártermelésben. Ilyen körülmények között csak a fiatalokkal együtt tudunk dolgozni. Magyarul a fiataloknak át kell adni a terepet, segíteni kell őket, hogy valóban sikeressé váljanak. Ennek része, a mi felelősségünk a múltból hozott probléma, a birtokok, az osztatlan közös földtulajdonok rendezése. A jogszabály elkészült, ennek alapján a folyamat megindult, reméljük, hogy sikeresek leszünk. Ezt követően kiemelkedően fontos a gazdaság átadása. Kell gazdaságátadási támogatás, hogy a fiatal kevesebb bürokráciával, kevesebb költséggel úgy tudja átvenni a gazdaságot, hogy a kötelezettségeket és a támogatásokat is tovább tudja vinni az új gazdaság keretében. Sőt, azon dolgozunk, hogy még a föld haszonbérletet is tovább tudja vinni. De ezek csak az első lépések! Azon dolgozunk hosszabb távon, hogy az öröklés menetét is rendezzük, hogy a családok nyugodtan tudjanak építkezni, ne legyen a családon belül sem ebből feszültség. Ez a jövő, de pillanatnyilag a gazdaságátadási támogatás az első lépés ezen a területen. A másik, ami nagyon fontos, a vízgazdálkodási rendszerek kialakítása. Nemzetstratégia szintjén lehet és kell a vízgazdálkodást kezelni, ezt már nagyon sokszor elmondtuk, vannak komoly eredmények, komoly fejlesztések indultak el a vízgazdálkodás területén, de Magyarország vízgazdálkodási és vízhasznosítási rendszerét ki kell alakítani, figyelembe véve a klímaváltozást, figyelembe véve a környezetvédelmi szempontokat, meg kell tartani a vizet és ezt a vizet itt kell hasznosítani. Ez korparancs, ha úgy tetszik, tehát ezen nem lehet tovább lépnünk. Nem véletlen az, hogy egyes térségekben már nagyon szép eredményeket értünk el. Hajdú-Bihar megyében a Civaqua Program zajlik, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a felszíni vizek megfogására már a kiviteli tervek készülnek, tehát ott a stratégiai kérdések megszülettek, a forrás rendelkezésre áll a tervezésre. A Duna-Tisza közén úgyszintén, a Homokhátság területén komoly fejlesztések zajlanak. Nyilván nem feledkezünk meg arról sem, hogy a Balaton ivóvíz minőségű vizéből komoly biogazdálkodókat lehetne ellátni öntözővízzel és nyilván komoly szabadföldi zöldségtermesztést lehetne megvalósítani. Ez megint a jövő zenéje, de jelezném, hogy többek között ilyen programokon is dolgozunk.
– Balatonparton lakó emberként kifejezetten örülök neki, hogy ez is valahogy az agrárbeszéd középpontjába került. Elnök Úr, aki téged ismer, az tudja, hogy különösen a szíveden viseled a Magyarok Kenyere Programot, ami óriásivá nőtte ki magát az elmúlt években. Mi volt az apropó, amikor jó pár évvel ezelőtt megalkottátok a Magyarok Kenyere Programot és hogyan tudott eddig fejlődni?
– Gyakran elmondjuk: ez a program a magyar gazdák lelkéből fakadt! A célunk volt összeadni a gabonát, azt összeönteni, az összeöntött, összekevert gabonát megőrölni és abból a lisztből pedig megsütni a magyarok kenyerét. Ez volt az alapgondolat. Eleinte egy térségben, Baranya megyében zajlott, de már akkor is hoztak többen búzát a határon túlról. Ez a program nőtte ki magát mára egy nemzeti programmá. Immár a teljes Kárpát-medence gazdatársadalma összefog, több mint 1100 tonna gabonát adnak össze a Kárpát-medencei magyar gazdák és nagyon jelentős a határon túli adományozott gabona mennyisége. Ezt a gabonát megőrölve liszt formájában adjuk át a rászorulóknak. Ez az egyik része a programnak. De ez tulajdonképpen nemcsak a gazdatársadalmat lélekben egyesítő, erősítő program, hanem ez valamennyi magyar ember lelkét megérinti. Egy kenyéren vagyunk, ez a kenyér, az élet igenlése, a társadalmakban meglévő feszültségekre. A világban zajló őrült hagyománytagadás, a történelem lábbal tiprása szempontjából a mi válaszunk a kenyér, az élet, a szeretet, az együttműködés. Úgy érzem nagyon sok ember lelkét megérintette, és nemcsak a Kárpát-medencében, nemcsak itt Európában, hanem ez az öreg földrészen túli diaszpórában élő magyarságét is. És nemcsak gabonát adunk most már össze, hanem igenis a tudást, az új technológiákat, ahol szükséges. Például Kárpátaljára, már az idén is az őszibúza vetéshez a vetőmagot kiszállítottuk, tavasszal a kukorica vetőmagot és jövőre is ugyanúgy kivisszük majd. Tehát segítünk tudással, kapcsolatokkal, képzéssel, információval, vetőmaggal, merthogy mi magyarok itt a Kárpát-medencében úgy érezzük, hogy segítenünk kell egymást és bármennyire is az ukrán állam komoly kritika alá vesz bennünket és nagyító alatt nézi, hogy mit teszünk, azért a tudást még nem vámolják a határon. A legnagyobb értéket még vámmentesen tudjuk átadni, ez pedig az összetartozás érzése, a tudás, a képesség.
– Augusztus 6-án volt a búza összeöntés nagyon szép eseménye. A Magyarok Kenyere Program óriási társadalmi szerepvállalás, társadalmi felelősségvállalás minden gazdától, s tőletek is, akik ezt szervezitek. Ennek mentén térjünk rá akár a most futó Év Agrárembere Díjunkra vagy a másik nagy díjunkra, a Magyarország Legszebb Birtoka Díjra, aminek fővédnöke is vagy. De nem csak fővédnöke, hanem szóvivője, zászlóhordozója is! Közös szándékunk a Kárpát-medence magyarságát is bevonni ezekbe a díjakba.
– Örömmel vállaltam, vállalom, mert Magyarország legszebb birtokát megtalálni nemcsak a cím, nemcsak az az egy birtok, hanem az a folyamat, amíg megtaláljuk a legszebb birtokot, a birtokbejárások, a sok új információ, azok megismertetése másokkal, elöl járni, példát adni, megmutatni az új, a jó megoldásokat. Nemcsak a jót, hanem a szépet is, mert ugye egy birtok, ha szép, ha rendezett, ott biztos, hogy meg vannak az eredmények is. Tehát ezek nagyon szorosan összefüggenek. Nagyon fontos őszinte párbeszédet folytatni és nemcsak itthon, nemcsak a határon belül, hanem a határon túl itt a Kárpát-medencében valamennyi magyar gazda számára. Bízom benne, hogy a jövő esztendőben talán már a járvány lehetővé teszi, hogy a határon túlra is ki tudjuk terjeszteni ezt a programot. Lehet, hogy a határon túl is megtaláljuk azt a gazdát, aki valóban példa vagy példa lehet mindenki számára.
– Köszönjük, hogy velünk tartasz Elnök Úr ezekben a díjakban fővédnökként, zsűritagként, szorgalmas látogatójaként a birtokoknak. Két díjat is kaptál idén, ha már a díjakról van szó, az egyik a Digitális Agrárfejlesztésért Díj, a másik pedig Rimler Pál Díj, amit a Magánerdő Tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége adományoz. Mi volt ennek a két díjnak az értéke számodra?
– Ezt a döntéshozók tudják megindokolni igazán… A hivatalos indoklást ismerem, a Digitális Agrárgazdaságért Díj ott kezdődött, amikor az Országgyűlésben a Digitális Jólét Program indítójánál a felvezető beszédet, a köszöntőt én tartottam. Igazán akkor szembesültem vele, amikor készültem a beszédre, hogy mennyire fontos, hogy a legkorszerűbb tudást alkalmazzuk az agrárélelmiszer gazdaságban. Ez nagyon sok éve volt, azóta is a legintenzívebben dolgoztam azon, hogy létező, a hétköznapok gyakorlatává váljon ez a tudás. Azóta már a valóságban is precíziós gazdálkodás zajlik, precíziós szakmérnökképzés folyik az egyetemeken, a fiatalokat képezzük, és az új technológiákat már csatasorba állítottuk. Valószínű, hogy erre gondoltak a döntéshozók… Mindenesetre nagy megtiszteltetés volt! Külön kegye a sorsnak, hogy a politikai munka mellett a szakmában is ott lehetek, és ha egy picit is tudok segíteni egy-egy területen, azt tiszta szívvel és örömmel teszem. A Rimler Pál Díj adományozásánál valószínű arra gondoltak a döntéshozók, hogy 8 éven keresztül voltam a Parlament Mezőgazdasági Bizottságában működő Erdészeti Albizottság elnöke. Abban igyekeztem dolgozni és nagyon szorosan együttműködni, megtalálni a kapcsolódási pontokat, hogy a magán erdészek és az állami erdészek közötti kapcsolat szorosabbá váljon, hogy segítsék egymást, hogy egészséges párbeszéd legyen köztük. Valamennyiünk érdeke az, hogy a magyar erdő -, melynek része az állami és a magánerdő is – sikeres legyen. Én azt hiszem, hogy a magánerdő tulajdonosok is nagyon-nagyon komoly eredményt értek el, de hiszem, hogy még további esélyeik is vannak, hiszen az erdősítési program zajlik és amennyiben tudunk, nyilván ebben is szorosan együttműködünk majd.
– Elnök Úr, aki ismer, tudja, hogy 24 órás üzemmódban vagy, egész nap pörögsz, kevés olyan pillanata van a napnak, amikor téged így vagy úgy nem lehet elérni. A karácsony megpihenés időszaka is, de immár itt az új év. Milyen víziód van 2022-vel kapcsolatban? Választási évnek nézünk elébe…
– Úgy szoktam fogalmazni, hogy jövőre három választás lesz. Lesznek az országgyűlési választások, lesznek a kamarai választások, és lesznek a MAGOSZ választások. A MAGOSZ-ban is teljes tisztújítás lesz. Az ember úgy készül minden választásra, hogy elkészíti a számvetést és én nyugodt szívvel, emelt fővel mondhatom azt, hogy az országgyűlési választásokra minden további nélkül őszintén készülhetünk, természetesen meg kell mutatni az eredményeket, de vázolni kell a jövőre vonatkozó víziónkat is. Egy biztos, hogy csak az elvégzett és eredményes munkának van értéke. Hiszem azt, hogy az emberek érezték és érzik is, hogy amikor nehéz helyzet van, amikor nemzetközi példák sora bizonyítja, hogy egyes országokban milyen szörnyű állapotok tudnak kialakulni, Magyarországon nyugalom, rend és az élelmiszergazdaság területén kiemelt stabilitás és biztonság tapasztalható. Emelt fővel állhatunk az emberek elé és oda is állunk, mert ezt a megkezdett munkát folytatni kell! A kamarai választások tekintetében jelzésértékű az, hogy a 17 szakmai szervezettel előzőleg aláírtuk az együttműködési megállapodást, és nemhogy lemorzsolódnának szervezetek, hanem többen jelentkeznek, hogy szívesen csatlakoznának a csapatunkhoz. Azt hiszem, hogy amit vállalt a kamara, vállaltunk a kamarával együtt vállvetve, az teljesült, és a MAGOSZ-ban is teljesítettük azt, amit vállaltunk. Tehát mindhárom választás elé őszintén, nyugodtan nézhetünk. Nem kell, hogy nagy izgalom legyen bennünk, de elbizakodottak sem lehetünk! Egyet látniuk kell az embereknek, hogy ma a MAGOSZ vezetése és teljes tagsága, a kamara vezetése és teljes tagsága, és a kormány, kiemelten az agrár kormányzat a legszorosabb együttműködésben dolgozik. Nem a saját érdekből mások feje felett vitatkozunk, hanem az emberek érdekében igyekszünk a legjobb megoldásokat megtalálni teljes egyetértésben.
agrotrend.hu
